Aisha Bowe a műszaki-tudományos területen dolgozó női vezetőkről

A Logitech Women Who Master sorozata felidézi a műszaki területek női vezetőinek eredményeit. Ez a rész egy korábbi űrmérnökről, Aisha Bowe-ról szól, aki most két műszaki vállalat vezérigazgatója, és egyedi bepillantást enged a női műszakiak következő generációnak szánt útmutatásokba.

Ha korábban azt mondták volna a fiatal Aisha Bowe-nak, hogy a jövőben nem is egy, de két műszaki vállalatot fog működtetni, valószínűleg nem hitte volna el. Bár fiatal korában semmi vonzalmat nem mutatott a műszaki dolgok iránt, Aisha a STEMBoard nevű mérnöki tanácsadó cég alapítója és vezérigazgatója, és a LINGO nevű, diákok ezrei által használt projektalapú műszaki kódolási csomag létrehozója, amely most a fő viszonteladóknál elérhető. Nemrég kérdezhettük Aishát életéről, karrierjéről, a mentorálásról alkotott véleményéről és területének jövőképéről.

K.: Milyen volt a gyermekkora? Mit szeretett csinálni, és hogy került kapcsolatba a mérnöki területtel?

Későn érkeztem a mérnöki területre. Tulajdonképp nem volt semmi jele a mérnöki munka iránti érdeklődésemnek, amíg egy közösségi iskolába nem kerültem. Serdülő koromban versenyszerűen tornáztam. Így 5 –15 éves koromban legtöbb időt egy tornateremben valahol töltöttem, mert egy klubcsapat tagja voltam. Ezután a főiskola... maradjunk annyiban, hogy nem voltam túl odafigyelő és szorgalmas diák. Ezután Michiganben, a kétéves Washtenaw Közösségi Iskolában találtam magam. Főtárgyként nemzetközi üzletvitelből készültem diplomázni, és a munka kapcsán egzotikus helyekre utazni – úgy gondoltam, ez kellene az életemben.

Apán javaslatára egy algebrai előkészítő tárgyat is felvettem a Washtenawban. Az órákat egy nő tartotta, aki akkoriban a Fordnál dolgozott villamosmérnökként. Ez volt a szikra. Az osztály után a számítási módszerek 1., 2. és 3. féléves anyaga következett, majd átmentem a Michigani Egyetemre, ahol végül is két mérnöki diplomát szereztem.

Első diplomám űrmérnöki. A második, mesterdiplomámat az űrrendszer-mérnöki területen szereztem, a nanoműholdak technológiájának fejlesztésére koncentrálva. Végzés után a NASA Ames Kutatóközpontjában dolgoztam hat évig a Szilíciumvölgyben, ahol a cipősdoboz méretű műholdakkal és a Nemzeti Légtérrendszer (National Airspace System, NAS) optimalizálásával foglalkoztam.

K.: Lenyűgöző. És mi késztette a NASA-tól váltásra, hogy elindítsa saját vállalatát, a STEMBoardot?

A Hiller Repülési Múzeumban tartottam előadást a NASA nyilvánosságbevonási kezdeményezése részeként, és élénken emlékszem erre a fiatal lányra a tömegből. Clairnek hívták, 13 éves volt. Az előadás után Clair odajött hozzám, és azt mondta: „ űrmérnök akarok lenni”. Azt mondtam: „Hát jó, tessék. Adok egy névjegykártyát. Menj haza, beszélj a szüleiddel, és ha beleegyeznek, keress meg, és elbeszélgetünk.” 

Egy héttel később kaptam egy e-mailt egy „Puggydog7” vagy hasonló cuki nevű felhasználótól. Clair volt!

Végül eljött a NASA-ba, hogy velem töltsön egy napot, megnéztük a termikus ívhajtóművet (arc jet), a szélcsatornát – és minden egyebet. 

A nap végén meggyőződtem arról, hogy nem szeretnék azok nélküli életet élni, amiket aznap tettem. Rájöttem, hogy példakép vagyok, és attól kezdve mentor is, hogy ezt gondolom magamról. A STEMBoard ebből nőtt ki. Létre akartam hozni egy olyan vállalatot,a melyik két dolgot tesz: mérnöki megoldásokat kínál, és izgalmas és nehéz problémákon dolgozik, VALAMINT, ami számomra legfontosabb, inspirálja a feltörekvő munkaerőt.

Clair a San Luis Obispo-beli Kaliforniai Állami Műszaki Egyetemen szerzett űrmérnöki diplomát, és jelenleg a Blue Originnél dolgozik.

K.: A gyakorlatban hogyan történik nagyban az olyan fiatalok mentorálása, amilyen Clair vagy saját maga?

A STEMBoard elindításakor egy mérnöki szolgáltató vállalat akartunk lenni. És úgy érzem, hogy a projektalapú műszaki-tudományos kódolási csomag, a LINGO létrehozásával valóban igazolni tudtuk, hogy a nyereség és a közösségi haszon nem zárja ki egymást. Mindkettő elérhető. És mindkettőt hihetetlenül jól is csinálhatod.

A LINGO segítségével a gyerekeknek valós világbeli műszaki-tudományos leckesorozatot kínálunk, amelyekből megismerhetik, hogy a hardver és a szoftver miként kommunikál egymással. Az egyik csomagban a diákok megtanulhatják egy vezető nélküli autó tartalék érzékelőjének megépítését és kódolását. Ugyanilyen érzékelő található a Teslákban. Ezt most a fontosabb viszonteladókon keresztül értékesítjük, és iskolák, egyetemek és Fortune 500-as oktatási programok használják az USA-ban és világszerte. Lenyűgöző dolog részt venni egy ilyen hatókörű és lendületű mozgalomban.

Azt szeretem, hogy ipari nézőpontot tudunk vinni a műszaki-tudományos oktatásba, de ettől a munkától saját szervezetem is jobb hellyé válik. Reményeim szerint ezt kommunikálhatjuk más vállalatoknak és olyan embereknek is, akik még nem tekintik magukat mentoroknak. Mindannyiunknak van egy szerepe, és ez a mentorság.

K.: Ez egy érdekes kérdést vet fel a mentorálásról. Mivel a műszaki-tudományos ismeretek a modern életünket átszövő technológiákon keresztül más területekre is kiterjednek, milyen készségeket tart legfontosabbnak a jövő generációjának tanításához?

*Nevetve* Remélem, hogy nem kapok túl sok dühös e-mailt azoktól, akik másként gondolják, de szerintem az adat a „király.” Így az adatgyűjtés, -elemzés és -vizualizáció képessége körül minden kulcsfontosságú.  Úgy látom, hogy egyre több szervezet akar adatvezérelt döntéseket hozni, függetlenül a mérőszámok jellegétől. Így ez egy alapvető elem. Emellett önmagában a gyakori eszközökben – Zoom^®, Google Docs^™, Outlook^® vagy hasonlók – szerzett jártasság remek kiindulást jelenthet az emberek pályára állításához.

És a tanulási módszer elsajátításához. Ha segíthetsz másoknak a hatékonyabb tanulásukban, ez minden iskolai és gyakorlati ismeretükben is hasznosulhat.

K.: Ön nyilvánvalóan nem fél az új irányoktól, vagy attól, hogy saját vagy csapata szerteágazó érdeklődését és képességeit üzleti vállalkozások kilövőállványának használja. Hogyan tudja teljes énjét munkára fogni?

Így működtettem mindig a szervezeteimet. Szeretem, ha az emberek azt teszik, amire felvették őket, de éreztetni akarom velük, hogy a munkakörükhöz nem tartozó egyéb képességükből is tudnak adni, és hogy ezt szabadon kifejezhetik. És még ha nincs is meg bennük ez a kis plusz, szeretném, ha ők is egyetértenének abban, hogy mi itt egy vállalatként olyat cselekszünk, ami nem csak magunknak és családjainknak jó, hanem közösségünknek is, és remélhetőleg jobb hely lesz tőle világunk is.

K.: A nők hihetetlen fejlődést éltek meg a történelem során. Hogy tekint magára e munka előremozdítójaként, és a műszaki-tudományos területen dolgozó nők jövőbeni helyzetének formálójaként?

Azt hiszem, hogy életem egyik fő motivációja a normák megkérdőjelezése. Át akarom értékelni azt, ahogy az embereket a nőket látják. Át akarom értékelni azt, ahogy az embereket a technológiákkal foglalkozó nőket látják. Át akarom értékelni, ahogy a műszaki-tudományos területen dolgozó fekete nőket látják, és ahogy a vezérigazgatók vezetik a vállalatokat. Nagyon sok, tisztán a hagyományokból eredő korlátozás van az embereken. Amikor a közösségi iskolában azt mondtam, hogy a NASA-nak akarok dolgozni, mindenki úgy fogadta, hogy „Hát persze.” És amikor elhatároztam, hogy egy szolgáltató vállalaton belül létrehozok egy oktatási vállalkozást, mindenki megint hülyének nézett. 

De az, hogy valamit nem szoktak csinálni, vagy még nem látott ilyet, még nem jelenti, hogy nem lehet életképes opció a jövőben valaki számára.