Jerelyn Rodriguez újradefiniálja a technológus archetípust

Jerelyn Rodriguez nem tartja magát műszaki embernek. Pedig az. Az iparágba történt szokatlan belépése után, Jerelyn most újradefiniálja a technológus archetípust. A The Knowledge House nevű nonprofit szervezet társalapítójaként Jerelyn digitális készségeket tanít a hátrányos helyzetű fiataloknak, és ezzel áthidalja a technológiai iparban az oktatás és a foglalkoztatás közötti szakadékot. Jerelyn csatlakozott a #WomenWhoMaster programunkhoz, hogy beszéljen a műszaki karrier alternatív útjainak kiépítéséről, és arról, hogy miért ajánlja minden nőnek, hogy legyen egy személyes igazgatótanácsa.

K.: Filmes háttérrel rendelkezik, hogyan jutott el a filmkészítéstől a műszaki és oktatási karrierig?

A kezdetekben filmművészetet tanultam. Akkoriban a filmkészítéshez megfelelő felszerelésre volt szükség – speciális szalagokra és a felvétel vágása előtti digitalizáláshoz szükséges technológiára. Aztán elindult a YouTube. Ezzel a váltással az átlagember is képes lett rövidfilmek készítésére. Igazából ekkor szerettem bele a műszaki világba, mert tanúja voltam annak, hogy a technológia hogyan alakította át a filmművészetet, és hogyan tette elérhetővé a történetmesélést az átlagemberek számára.

Főiskolán filmművészetre jártam. Diploma után megrekedtem. Nem voltak kapcsolataim. Nem voltak mentoraim. Nem volt olyan gyakornoki állásom, amivel megkaphattam volna az első munkámat a filmiparban. Sok filmkészítőt azután fedeznek fel, hogy fizetés nélküli gyakornoki állást vállalnak stúdióknál és produkciós cégeknél. Nekem nem volt ilyen lehetőségem. Meg kellett dolgoznom a pénzért. Így elkezdtem az oktatásban dolgozni.

K.: Mikor jött rá, hogy segíteni akar a STEM-készségek bővítésében Bronxban?

Akkor kezdődött, amikor a főiskolák között választottam. A Yale-en voltam egy felvételi interjún, és az egyetemen volt egy konferencia, amelynek középpontjában a teljesítménykülönbség állt. Ez volt az első alkalom, hogy nevet tudtam adni annak a problémának, amelynek tanúja voltam a saját közösségemben. Az én "aha"-pillanatom az volt, amikor azt láttam, hogy a fehér elit tanulmányozza, hogy mi történik a közösségemben. Abban a pillanatban tudtam, hogy az az én hivatásom, hogy visszaadjak a közösségemnek, és felemeljem őket.

K.: Az imposztor-szindróma kapcsán, milyen küzdelmeket tapasztalhatnak meg kimondottan a nők?

Arra bátorítom a The Knowledge House programjaiba beiratkozottakat, hogy mindig az elérhető eszközökre támaszkodjanak. Az eszközalapúság inkább arra összpontosít, hogy a tanulók mire képesek, nem pedig arra, hogy mire nem képesek. Mi fekete, barna bőrű és alacsony jövedelmű emberek különlegesek vagyunk, mert már annyi kihívást leküzdöttünk az életben. Az imposztor-szindróma arra késztet minket, hogy negatívan gondolkodjunk a különbözőségünkről. Ezt át kell fordítanunk és pozitívan kell látnunk a különbözőségeinket. Például egy interjún valaki felhozhatja azokat a dolgokat, amelyeket leküzdött, majd bemutathatja, hogy ezek révén hogyan teljesíthet nagyszerűen az adott munkakörben.

Különösen a nőknek kell belátniuk, hogy képzettségi szinttől függetlenül is megvan a helyük a technológiai ágazatban. Az ő perspektívájuk hiányzik az egyensúlyhoz. Hogy megmutassuk nekik, hogy ide tartoznak, diplomás nőket hívtunk, hogy beszéljenek az ösztöndíjasoknak arról, hogyan vezetnek női technológusok informatikai üléseket, továbbá szervezünk olyan közösségi eseményeket, amelyek a fekete női technológusokra összpontosítanak.

K.: Van mentora vagy mentorai?

Igen! Szerintem fontos, hogy a mentorok között is sokszínűség legyen. Tanítom és gyakorlom a személyes igazgatótanács létrehozásának gondolatát. 

Az én igazgatótanácsomban van egy minta, valaki, akivel azonosulni tudok, és aki hasonló akadályokkal nézett már szembe. Számomra ez olyasvalaki, aki nő és fekete. De más perspektívákat is kapok. Sok mentorom fehér férfi volt. Sokat tanultam az egyensúlyról, arról, hogy miért vannak a dolgok úgy, ahogy vannak, és arról, hogyan kell beszélni a pozícióban lévő fehér férfiakkal, mert végül is nonprofit vezetőként adományokat kell gyűjtenem.  Az igazgatótanácsom tagjai cserélődnek, ami különösen fontos a vállalkozók számára.

K.: Van valami, amit szeretne megváltoztatni az iparágban?

Szeretném, ha több munkáltató használna nem hagyományos eszközöket a tehetségek felkutatására. Számos vállalat azt mondja, hogy megszüntette az alapképzésben szerzett diploma követelményét. Amikor azonban önéletrajzokat mutatunk be munkáltató partnereinknek, és kihúzzuk a főiskola nevét, a munkáltató mindig megpróbálja kitalálni ezt az információt. Azt akarom, hogy a munkaadók valami mást keressenek. Nézzék meg a portfóliójukat. Nézzék meg a GitHub-profiljukat.

Ezek miatt szeretném, ha a technológiai ágazat bevezetné a nem hagyományos átvilágítási eszközök használatát. A különböző elismerések – kitüntetések, tanúsítványok stb. – úgy tűnik, gyakran változnak. A vállalatok közötti jobb koordináció arról, hogy a munkáltatók mit fogadnak el iparági szabványként a nem hagyományos munkavállalók esetében, olyan sok ajtót megnyithatna.