Lauren Hasson – a DevelopHer alapítója

Miután a STEM-tantárgyak iránti érdeklődése korán az informatika felé indította, Lauren Hasson azon kapta magát, hogy egyre nagyobb törekvésekre törekszik. Mostantól ő a DevelopHer nevű, díjnyertes karrierfejlesztő platform alapítója, amely a műszaki területen dolgozó nők számára biztosítja azt a tudást, készségeket és magabiztosságot, hogy véglegesen leküzdjék a vezető szerepben, a lehetőségekben és a fizetésben a nemek közötti szakadékot. Lauren a technológia frontvonalában is dolgozik, mint mérnöki igazgató egy vezető Szilícium-völgyi fizetési vállalatnál. A #WomenWhoMaster sorozatban összeültünk Laurennel, hogy tapasztalatokat gyűjtsünk az életéből, a munkájából és a nők következő generációjának felemelése iránti elkötelezettségéből a szakterületén.

K.: Nagyszerű, hogy a szüleid ennyire támogatták, hogy fiatalon informatikával foglalkozz.

[Nevet] Nem tudom, hogy „támogató” vagy „kényszer”-t mondanék, de bár akkor enyhén szólva is ideges voltam emiatt, ez bizonyult a szüleim életének egyik legjobb döntésének. nekem készült.

K.: Tekintse át az egyetemi éveket és a pályafutását, amikor is erre a középiskolai programozási alapra épített. Volt olyan professzora, aki különösen segítőkész volt, vagy mentora, aki támogatott, amíg megtalálta az utat?

Nem. Tanulásom és pályafutásom során nem igazán volt mentorom. Saját magam pompomlánynak és mentorának kellett lennem, és ez megtanított arra, hogy képes vagyok irányítani a saját utam. Jó lett volna, ha van valaki, aki ajtót nyit vagy pályaválasztási tanácsokat ad nekem, de az nem jött össze. Az évek során rájöttem, hogy a keresett erőforrások gyakran bennünk vannak.

K.: Azt mondod, hogy ez a tapasztalat nagyban hozzájárult ahhoz, hogy elindítottad a DevelopHert? Átvezetne minket ennek a platformnak a kezdetein?

Igen, nem csak azért, mert utat akartam mutatni más nőknek, hanem mert ismételten segíteni akartam a nőknek annak megértésében, hogy sok esetben már rendelkeznek azzal, ami a sikerhez szükséges. 

Ami a platform létrejöttét illeti, a kezdet kezdetén csak azt terveztem, hogy a műszaki osztályok női vezetőivel – mérnöki alelnökökkel, műszaki igazgatókkal, CISO-val, az ilyen szerepkörökben – interjút készítek egy podcast céljából, és hogy a mások inspirálására. Ugyanazon a héten, amikor a podcast elindult, megkeresett egy prominens női technológiai csúcstalálkozón, és érdeklődött, hogy beszéljek a csúcstalálkozói ebédjükön. Elmondtam nekik a történetemet, egyik dolog a másikhoz vezetett, és a következő pillanatban tudtam, hogy inkább a megnyitó vitaindítót tartom a csúcson! Ekkor minden felgyorsult.

Nem sokkal ezután kidolgoztam az első ajánlatomat, egy egyenlő bérezési tárgyalási programot, amelynek célja, hogy a nőket adatokkal ruházza fel, és megvédje őket attól, hogy férfi társaikhoz képest alulfizetettségben legyenek.

K.: Elképesztő! És most, ennyi év múltán, a szakterülete felett álló rálátással, mondhatna bármit is arról, hogy bárcsak általánosabb lenne a STEM vagy a szoftverfejlesztés világában?

Bárcsak gyakoribb lenne, hogy az emberek az imposztor-szindrómával kapcsolatban beszélnének a félelmeikről és bizonytalanságukról. A zárt ajtók mögött az emberek arról fognak beszélni, hogy kezdetben hogyan estek pánikba, amikor kihívást jelentő vagy jelentős feladatot kaptak. Amikor az iparágban dolgozók bizalmukat fejezik ki nyilvánosan, a nők különösen úgy érzékelik őket, mint akik együtt cselekednek, és soha nem tapasztalnak hasonló félelmeket. És ez egyszerűen nem igaz. Beszéltem már az imposztor-szindrómáról férfiakkal és nőkkel egyaránt. Fontos, hogy a nők megértsék, nincsenek egyedül azzal, hogy nem érzik jól magukat.